„Megmerítkeztünk a tragikus valóságban” – egy pályázati elbírálás tanulságai

Gyorsan reagált a krízisre a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány: létrehoztuk az Előre a Jövőbe! Alapot, amelynek pályázati kiírására 23 civil szervezet jelentkezett. A pályázatok olvasása katartikus élmény volt mindannyiunk számára. Képet kaptunk a magyar civil világ törékenységéről, a teljesen magukra maradt közösségek viszonyairól, az életmentés és a gyökeres változtatás szükségességéről. Most megosztjuk érzéseinket, indulatainkat, gondolatainkat.

A Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kötelességének érezte, hogy gyorsan reagáljon a koronavírus okozta emberi- és gazdasági vészhelyzetre; támogatóink nagystílű felhatalmazása (a korábban számunkra megítélt pénzeket viszonylag szabadon átcsoportosíthattuk) alapján erre lehetőséget is kaptunk.

Alapítványunk így létrehozta az Előre a Jövőbe! Alapot, amelyből olyan civil szervezeteket kívántunk pénzügyileg támogatni, amelyek a járvány okozta emberi szenvedések és társadalmi-gazdasági veszteségek enyhítésén dolgoznak helyi szinten. Elhatároztuk: az alap működésével szeretnénk a társadalmi bizalmat, a szakmai-emberi kapcsolatokat és a társadalmi szolidaritást erősíteni a közösségek öntevékenységének szabadságára alapozva.

Pályázati kiírásunkra 24 civil szervezet jelentkezett; közülük 5 közvetlen helyi beavatkozásra (étel- tisztítószer- és maszkosztás), 4 hátrányos helyzetű gyerekek iskolai (online) felzárkóztatására, 9 pedig gyakorlatilag működési támogatásra, vagyis eddigi tevékenysége folytatására kért pénzt. Öt jelentkező az előbbi kategóriákba nem sorolható projekttel pályázott, 1 pedig érvénytelen pályázatot küldött be.

A győztesekről, és arról, hogy pontosan mit és miért támogattunk, itt számoltunk be.

A pályázatok elolvasása, az írások alapján a mai Magyarország civil társadalmáról kialakuló kép katartikus hatással volt a bírálóbizottság valamennyi tagjára. „Sötétben nyomasztó volt olvasni a pályázatokat – nappal mindig könnyebb okosnak lenni” – mondta egyikünk.

Törékeny, nagyon – ilyen a civil világ

„Reményvadász ösztön volt bennem, szerettem volna reményt lopni másoktól. A pályázatok nagyon durván szembesítettek a jelennel, hogy szörnyű helyzetben vagyunk: nagy, fontos, jól beágyazott, erős kapcsolatokkal rendelkező, bizonyított, szakmailag elismert szervezetek teljesen kilátástalan helyzetbe kerültek ebben a válságban; ez nagyon megrendített” – mondta a bírálók egyike.

„Azt tanítják, a válságban az emberélet mentése az első, azután az anyagi értékek mentése következik, majd az új rendszerek kiépítése jön. Ez utóbbi rendkívüli nehézségekkel jár majd, mert a pénzhiány és a szakemberek már most látható elvándorlása keményen sújtja a szektort.” – szólt egy másik vélemény.

A pályázatok elolvasása alapján az az erős benyomásunk keletkezett, hogy a civil szektor a rendszerváltás óta legnagyobb válságát éli, és a krízis következményei nehezen beláthatók. Még a legstabilabb háttérrel bíró szervezetek is meginogtak, leginkább azért, mert nem tudnak a szokott módon működni, és sokuk közülük elveszítették támogatóikat és szellemi tőkéjüket jelentő munkatársaik egy részét – nekik egyszerűen más munkát kellett keresniük. A megszűnő tevékenységek és szervezetek jó része pedig nem tud varázsütésre életre kelni a válság elmúltával. Az elmúlt 30 évben soha nem mutatkozott meg ennyire a civil szféra törékenysége.

Az államot helyettesítik

„Totálisan nonszensz, hogy érdekérvényesítéssel és nyomásgyakorlással elérendő dolgokra kérnek pénzt civil szervezetek, és mi ilyeneket finanszírozunk – ez nagy baj” – vetődött fel egy elvi kérdés.

„Nincs olyan például, hogy az állam bevezeti az online oktatást, amihez nem biztosít eszközöket. Az államnak nyilván nem feladata, és nem is képes rá, hogy a vészhelyzetben azonnal helyi civil kezdeményezéseket támogasson, amelyek már eleve ott vannak a leginkább rászorultak közelében, de az elvárható volna, hogy két-három hónap alatt olyan struktúrát alkosson és működtessen, amely nem hagyja magukra a leginkább rászorulókat„ – szólt egy másik észrevétel az állam és a civil szervezetek általunk szükségesnek gondolt, de a magyar valóságtól távol álló viszonyáról.

Úgy véltük, ideális – vagy normális? – esetben a civil szervezetek dolga most az volna, miként működjön még tartalmasabban az online oktatás, és miként lehetséges az emberek közötti kapcsolatok és a társadalmi bizalom építése ebben az embert próbáló helyzetben, nem pedig a szükséges laptopok és internet-hozzáférések előteremtése, amelyet az állam nagy tételben, gyorsan és olcsón lenne képes biztosítani a rászorulóknak. 

Ezután megérkeztünk egy régi, de a válságban élesen jelentkező kérdéshez. Most a civilek erőn felüli, rászorulóknak nyújtott segítsége elfedi az állami szerepvállalás hiányát, így a válságövezetekből kivonuló állam és a társadalom nem kényszerül szembenézni döntései következményeivel. Ki jár jól ebben a helyzetben?

Életmentés, majd gyökeres változás

„A krízis létező folyamatokat, létező problémákat erősít – általános, krónikus anomáliák lenyomatát látom” – mondta egyikünk, mert a beérkezett pályázatok alapján nyilvánvalóvá vált: az állam az egészségügyi- és gazdasági válsághelyzetben a legelesettebbeket magára hagyta. Sőt, a rászorulókon segíteni hivatott társadalmi alrendszerek leépülését teljesen természetesnek vesszük: már a „terepen” dolgozó, azt jól ismerő civileknek sem jut eszükbe az államhoz fordulni.

„Ne feledjük, mit olvastunk most, mit láttunk most: megmerítkeztünk a tragikus valóságban. Először mentsünk életet, azután változtassunk gyökeresen, mert ez így nem mehet tovább. Tűrhetetlen, hogy így áll az állam mindannyiunkhoz, különösen azokhoz, kik nem tudnak kiállni magukért” – hangzott egy indulatosabb hozzászólás.

Úgy véljük, a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány most megtette, amit módjában állt a leginkább rászoruló rétegek és a legbátrabb civil szervezetek támogatásával. Nem állunk meg; programjainkkal cselekvőképesebb, felelősebb, szolidárisabb társadalmat szeretnénk építeni.