Társadalmi bajok megelőzésének is kulcsa a közösségi alapítvány

Kleisz Teréz, a Pécsi Közösségi Alapítvány kurátora valódi kétkedő társadalomtudósként nem igazán hitt a filantrópiában. Sőt, még csak nem is cselekvő, hanem egyetemi oktatóként inkább szemlélődő, elemző típusú embernek tartotta magát. Majd 180 fokos fordulatot vett, mikor kurátor lett.

Milyen szakmai szálak kötik a közösségekhez?

Egész életemben közösségfejlesztőket, művelődésszervezőket tanítottam az egyetemen. Az oktatói munkám részeként gyakran vágtunk bele a diákokkal rövid távú kísérleti, fejlesztési projektekbe, volt tehát tapasztalatom a gyakorlati részről, de én alapvetően analitikus szemléletű ember vagyok, megfigyelni szeretem a dolgokat. Alig fél éve mentem nyugdíjba, biztos voltam benne, hogy találni akarok valami értelmes, alkotó munkát, társaságot.

Kleisz Teréz

Ekkor ismerkedett meg a közösségi alapítvány koncepciójával?

Előtte nem is hallottam róla. Sőt: a filantrópiát sem tartottam sokra. Szociológusként abban hiszek, amiben Bibó István, hogy társadalmi problémákat, gennyes sebeket nem kamillateával kell kezelgetni. A kiváltó okokat, a rendszerszintű bajokat kell megelőzni. Ez persze az elmélet. Amikor elkezdtem ismerkedni a közösségi alapítványok globális rendszerével, hogy milyen céllal hozták létre 1914-ben Clevelandban az elsőt, majd testközelből is megtapasztalhattam a brit közösségi alapítványok működését Cardiffban, úgy éreztem, nekem van keresnivalóm itt.

Magyarországon mennyire látja reálisnak a működtetésüket, hogyan látja a saját alapítványuk fejlődését? 

Természetesen azt látom, hogy mennyire más léptéket jelent például az angolszász minta: alapítványi vagyont létrehozni, adományokat gyűjteni, feltérképezni a helyi igényeket, támogatást nyújtani, a helyi alapítvány befolyását, hitelességét megteremteni. Előttünk még hosszú út áll, de úgy látom, hogy például ez utóbbival kifejezetten jól haladunk, kezd respektünk kialakulni.

Milyen szerepe volt ebben az alapítványnak- mi az ideális szerepe ön szerint a szervezetnek?

Komoly sikerként éltük meg, hogy a sérültekkel foglalkozó szervezetek bizalmát elnyertük, olyannyira, hogy felkértek, együtt hozzunk létre helyi érdekvédelmi koalíciót. Mi ebben a folyamatban már katalizároként vettünk részt – szerintem ez az egyik legfontosabb szerep, amire képes a közösségi alapítvány, hogy az azonos érdekcsoportokat összehozza, összefogja és tudást, támogatást kínáljon. A civilek hálásak voltak nekünk, hogy szakmai szempontból, a tudásunk által tudtuk olajozni a folyamatot. Végül az EMMI szervezete, a fogyatékos személyek esélyegyenlőségéért dolgozó közhasznú alapítvány is minket keresett meg, mint szakmai szervezetet. Ez egyértelmű jele a szakmai legitimációnknak.

(Az interjút Rácz Zsuzsa készítette 2019 őszén.)

Vélemény, hozzászólás?