“Egytől egyig mi magunk vagyunk a változás, ami most is zajlik!”

2020. október 22-én a lengyel Alkotmánybíróság szigorította az abortusz szabályozását: az Európában már eddig is a legszigorúbbak közé számító abortusztörvényből törölték azt a paragráfust, mely az előző évben elvégzett terhességmegszakítások 98%-át tette lehetővé. Ezzel gyakorlatilag beszüntetnék az abortuszt Lengyelországban. Hogy látja a mostanra kialakult helyzetet egy feminista közösséget építő lengyel alapítvány, és mit tudnak ők tenni támogató szervezetként? Interjú Justyna Frydrych-val, a Feminist Fund alapítójával.

Kezdjük egy személyes kérdéssel! Véleményed szerint mi történik most Lengyelországban, és miért?

Százezrek vonultak utcára, tiltakozásul arra, hogy a lengyel Alkotmánybíróság az abortuszellenes törvény további szigorítása mellett döntött. Sokan élesen bírálják a döntést; az abortusztörvény liberalizálását követelik, és közben kormányellenes jelszavakat hangoztatnak. A demokratikus Lengyelország történetében példátlan mértékű társadalmi ébredésnek vagyunk tanúi. Nem tudom, mi fog történni politikai szinten, de nyilvánvaló, hogy a kormánykoalíció képtelen választ találni erre az elsöprő erejű társadalmi reakcióra; érzik a hőséget. Jarosław Kaczyński szilárdan kiáll az Alkotmánybíróság mellett, és erőszakot szorgalmazott a tüntetők ellen. A kormány bejelentette, hogy fellép a sztrájk és a tiltakozások szervezői ellen, az ezekben részt vevő tanárok ellen, és így tovább. Egyes politikusok vissza akarják állítani a régi törvényt, amely szintén igen korlátozó volt, de határozott meggyőződésem, hogy nincs már visszaút ehhez az úgynevezett „kompromisszumhoz”.

Lenyűgöző változás zajlik a lengyel társadalomban, mind a lakosság öntudatra ébredése, mind a nők és mások közötti szolidaritás tekintetében. Bármi is történjen politikai szinten, ez a társadalmi változás velünk marad. Tüntetések országszerte: nagyvárosokban, kisvárosokban, félreeső helyeken. A szervezőmunkába rengetegen kapcsolódtak be. Tömegek vonulnak az utcára még olyan helyeken is, ahol korábban soha senki sem tiltakozott. Fiatalok töltik meg a tereket, 2000 után született emberek, akiknek határozott véleményük van a magánéletük és szabadságuk durva megsértéséről. Mások pedig jól emlékeznek arra az időre, amikor az abortusz még törvényes volt. A tiltakozások során kéz a kézben járunk az LMBT+ közösség tagjaival, akik szintén a kormánypárt célpontjai.

Az Abortusz Határok Nélkül kezdeményezés telefonszáma mindenhol megjelent, és sokan tudják, hol lehet segítséget kérni, ha szükséges. Létrejött egy támogató hálózat különböző csoportokból és aktivistákból, hogy segíthessenek azoknak, akik abortuszhoz szeretnének hozzáférni. A tiltakozás nyelve is megváltozott – nyíltan beszélünk az abortuszról, bár a legutóbbi időkig az „abortusz” szó még feminista felvonulásokon is ritkán jelent meg. Az abortusz ügye most a középpontba került, amire egyre inkább közös tapasztalatként tekintünk. Igény szerinti abortuszt követelünk. Remélem, ezek a hangok velünk maradnak! Minderre nem kerülhetett volna sor azon aktivisták nélkül, akik készek voltak fellépni az abortusz megbélyegzése ellen, és megváltoztatták beszédmódunkat; elég, ha az Abortion Dream Teamre utalok. Igen, forradalom zajlik körülöttünk, egyszerre több szinten is.

Ezekhez a hangokhoz kormányellenes és egyházellenes retorika társul, ami az utcán olykor még jobban kivehető.  A tüntetők egy része kevésbé, mások inkább azonosulnak ezekkel a megnyilvánulásokkal, amiben nincs semmi meglepő. Mindenesetre tartsuk észben, hogy az abortuszt támogató hangok nem olvadhatnak bele a „mondjon le!” vagy a „picsába a Törvény és Igazságosság (párttal)!” kavalkádjába. Megváltozott az abortuszról szóló beszédmódunk, de a tiltakozás nyelve is más lett: éles, és mentes bármilyen köntörfalazástól vagy mentegetőzéstől. Már nem érjük be azzal, hogy fennhangon követelünk dolgokat; ehelyett azt skandáljuk: „takarodjatok!”, és azt, hogy „ez háború!”. A falhoz állított lengyel társadalom így fejezi ki haragját a kormánykoalíció, az ebben az elnyomásban oly jelentős szerepet játszó egyház és az „abortusz-kompromisszumot” (a nők háta mögött) megkötő, majd afölött 27 évig őrködő politikusok iránt. Hangsúlyozni kell azt is, hogy járványidőszakban, a társadalmi elszigeteltség és a gazdasági bizonytalanság idején, egy olyan pillanatban vonulunk az utcára, amikor az egyház befolyása igen erős, az iskolákban tombol az indoktrináció és a kisebbségeket támadások érik.

Mit jelent ez az egész? A kormánykoalíció elvesztette a társadalmi támogatottságát és legitimációját a hatalom gyakorlására. Ez egyértelmű.

Szeretném mindehhez hozzátenni, hogy lenyűgözőnek találom azt is, ami magában a mozgalomban történik. Ez a mozgalom nagyon önkritikus; változik, halad előre. Helyet követel a queer emberek és a fogyatékkal élők számára, és azért küzd, hogy a hangjuk hallható legyen. Biztosítja, hogy az abortuszpárti szlogenek ne szoruljanak háttérbe az utcákon. Felveszi a harcot a lengyel vitákban oly elterjedt mansplaining jelenségével. Egyértelműen fogalmazunk: „Ez a mi forradalmunk, ne mondják meg, mit érezzek, mire gondoljak, hogyan fejezzem ki magam, hogyan tiltakozzak és miért is kell egyáltalán síkra szállnunk. A férfiak ne magyarázzanak nekünk tovább!”

Október 30-án, péntek este százötvenezren tüntettek Varsó belvárosában. Mi a lengyel nők és általában a társadalom hozzáállása és véleménye az Alkotmánybíróság döntésével és a létrejött helyzettel kapcsolatban?

A szabadság és a méltóság, az egészség és a test ellen intézett támadás heves haragot váltott ki. A hatóság végletes arroganciájára és arcátlansága csattanós, érzelmektől nem mentes választ kívánt. Az Alkotmánybíróság döntése alapvetően mindenkit sújt, ezért emberek százezrei vonultak az utcára. Miért? Mivel a jelek szerint az abortusz közös tapasztalatunk, közös igényünk. Az abortusz mindenkit érint – kis falvakból és városokból származó embereket, fiatal lányokat és nőket, azokat, akiknek nincs gyermekük, és akiknek már vannak gyermekeik, alacsony jövedelműeket és tehetőseket egyaránt. Az abortuszhoz való jog minden nő számára hasznos lehet. Minden nő biztonságban akarja érezni magát, biztos akar lenni abban, hogy a terhesség nem jelent veszélyt rá. Eddig elméletileg akár a jelenlegi törvény támogatói is megszakíthatták terhességüket, ha a magzatban fejlődési rendellenességet azonosítottak (a törvény ebben a formájában három indok esetében engedélyezte ugyan az abortuszt, ám de facto tiltotta azt.) Azonban ezentúl genetikai rendellenességek esetén a nőknek nem csak a magzat kihordására kell felkészülniük, de egészségüket és életüket is veszélyeztetik. E politikai döntés megfosztotta a nőket az alapvető biztonságérzettől és attól, hogy irányíthassák a saját életüket. A tehetetlenségtől és frusztráció érzésétől vezérelve vonulnak az utcára. Úgy érezzük, hogy ez a szörnyű politikai döntés valódi hatással van az életünkre. 

A 2016-os abortusz elleni „fekete ruhás tiltakozások” megalapozták ennek a dühnek a kifejezését, de azok a tiltakozások még mások voltak. Más volt a helyzet; más volt a nyelv. Akkor a tüntetők az abortuszellenes törvény szigorításának kísérletét igyekeztek megakadályozni – a liberalizációt követelő hangokkal csak elvétve találkozhattunk. Az abortusz-aktivizmus alapvetően ismeretlen volt. Manapság az igény szerinti abortusz társadalmi támogatottsága meglehetősen magas. Ennek eredménye a vita előremozdítása, valamint számos tabu átlépése az abortuszpárti aktivisták gyakorlatában. A „fekete ruhás tiltakozások” óta megváltozott a retorika. A lengyel társadalom hozzáállása is sokat változott. Nem fogadjuk el a patriarchátus, a fundamentalizmus és a szélsőséges elnyomás abszurditását. Az egész egyszerűen vállalhatatlanná vált. Nem akarunk udvariasak lenni. Nem érdekel bennünket a tárgyalósdi. Nem félünk a hatóságoktól, még akkor sem, ha megpróbálnak elnyomni bennünket.

Az egyetlen lengyelországi női adománygyűjtő alapként a Feminista Alap lányok és nők szervezeteinek, valamint feminista csoportoknak nyújt pénzügyi támogatást 2018 óta. Milyen programokat bonyolítanak, és melyek a szemedben az elmúlt két év legfontosabb eredményei?

A Feminista Alap többek között alulról építkező helyi kezdeményezéseket támogat, különösen azokat, amelyek jelenléte a feminista mozgalomban eddig nem volt ennyire nyilvánvaló. Elkötelezetten támogatjuk a feminista mozgalmat egyebek közt népszerűtlen témák felvetésével előmozdító kezdeményezéseket. Nemegyszer kisvárosokból és falvakból kiinduló, helyi előzmények és tapasztalatok nélkül építkező friss kezdeményezésekről van szó. Helyi környezetükben ellenzik a patriarchátust, és kiszorultak a mozgalomból. Alapként teret teremtünk különféle kezdeményezéseknek és személyeknek a fellépéshez, kibővítve ezt a teret a feminista mozgalomban.

Mindenképpen szerencsés volt az időzítésünk. Az Alapot röviddel az említett 2016 körüli lengyelországi feminista ébredés után hoztuk létre. A tiltakozásokból új, tettre kész csoportok, lendületes kezdeményezések bontakoztak ki. Ezt tükrözte az első pályázati felhívásunk is. 

Azt is gondolom, hogy oktatunk is a feminizmusról. Először is, a támogatásban részesülő partnerek tevékenységei jelentéssel töltik meg a „feminizmus” szót – megmutatjuk a konkrét személyeket, csoportokat, tevékenységeiket és témáikat. Másodszor, értékeink népszerűsítésével is tanítunk. Mindannyian hisszük, hogy a feminizmus alapját adják az olyan értékek, mint a szolidaritás, a társadalmi igazságosság és a kölcsönös bizalom.

Egy másik eredmény, amire büszkék vagyunk, a FemFund függetlensége. A kormánytól és a vállalatoktól is függetlenül működünk. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy küldetésünknek megfelelően cselekedjünk, és válaszoljunk a nők, az emberek és a feminista mozgalom igényeire. A FemFund biztos alapokon áll. Jelenleg 200 ember támogat bennünket rendszeres adományokkal. Így építjük következetesen pénzügyi függetlenségünket. Ennek köszönhetően nem kell kompromisszumokat kötnünk, ugyanakor nagyvonalúak és rugalmasak lehetünk a támogatásnyújtás terén.

Minden bizonnyal nagy siker, hogy az elmúlt három évben az Alap csodálatos feminista közösséget alakított ki, amelynek tagjai hasonló értékeket vallanak, bíznak egymásban, támogatják és inspirálják egymást. Ebben a közösségben szerepet kapnak maguk a támogatást igénylő csoportok is, amelyek közösen döntenek arról, hogy ki kap támogatást, valamint az adományozók, akik hajlandóak megosztani pénzüket másokkal, valamint számos további szövetséges.

Hogyan reagál az alapítványotok, közvetlenül vagy közvetve, a jelenlegi helyzetre? Milyen szerepet vállal a csapatotok, és mit tehettek most, amikor alapvető emberi jogok sérülnek?

Mindenképpen ragaszkodunk ahhoz, hogy betöltsük küldetésünket. A FemFund azért jött létre, hogy a feministák, a nők és a női szerepekre szocializált személyek független, stabil és igényeiknek megfelelő forrásokhoz jussanak tevékenységeik lebonyolításához; hogy azt tehessék, amire szükségük van és amit szeretnének, a saját szabályaik szerint. Arra fogunk összpontosítani, amit eddig tettünk: pénzügyi támogatást nyújtunk, és segítjük az alulról szerveződő helyi kezdeményezéseket Lengyelország-szerte. Úgy gondoljuk, hogy a mozgalom igényei a következő pályázati felhívásban is tükröződni fognak, ugyanakkor nem akarjuk meghatározni, mi jelenleg a legfontosabb.

Nem áll szándékunkban azonban más szervezetek és csoportok helyébe lépni, vagy átvenni a szerepüket. A FemFund egy támogató alap: nem szervez tömeges demonstrációkat vagy gyűjtéseket, és nem kínál gyorssegélyt. E témákkal foglalkoznak más szervezetek, akik jól végzik a dolgukat.

Elárulhatom viszont, hogy jövőre újfajta támogatást indítunk. A mini-támogatások mellett alapvető működési finanszírozást is kínálunk a feminista szervezeteknek.

Ugyanakkor bemutatjuk a támogatásban részesülő különböző partnereket (ideértve azokat is, akik a mozgalom peremén tevékenykednek), akik részt vesznek a tüntetéseken, helyben megszervezik magukat és utcára vonulnak. És mindent megteszünk annak érdekében, hogy megmutassuk: egytől egyig mi magunk vagyunk a változás, ami most is zajlik. 

Csapatként részt veszünk az eseményeken, szolidaritást mutatunk a szervezőkkel, csatornáinkat biztosítjuk a különféle események népszerűsítéséhez, és felszólalunk számunkra fontos kérdésekben (elmondjuk például, hogy az abortusz a nem bináris és transz személyek ügye is, hogy a célunk az igény szerinti ingyenes, legális, és elérhető abortusz, és hogy az LMBTQ közösség nélkül nincs feminizmus, sem forradalom).

Mivel jelenleg szülési szabadságon vagyok, egy sor esemény egyszerűen nem volt elérhető számomra. Kiderült azonban, hogy sorra jönnek létre a spontán, helyben szerveződő események. Varsó területén, Ursynówban például mi, helyi anyák szerettünk volna hangot adni haragunknak és csalódottságunknak. Szerettünk volna tenni valamit, és néhány órán belül ebből a „valamiből” utcai blokád kerekedett, és jelentős, 2000 fős menet vonult végig a kerületen. Először vonultak az utcára az itt élők. Hihetetlen erőt adott ez a csodálatos, tapintható testvériség és a szolidaritás az elnyomás ellenében.