Bótáné Horváth Noémi

Mezőcsát fiatal vidékfejlesztési agrármérnök pályázója kiemelten fontosnak tartja a vidéki térségek felzárkóztatását. Településéhez erős lokálpatriótaként kötődik. Szeretne az elkövetkezendő években jó gyakorlatokat megismerni, olyan tudást szerezni, amely képessé teszi a közösség mentorálására. Szeretné összekötni azokat az embereket, akik jelenleg egyedül fáradoznak a település jobbításán. Közös ügyük egy tér, amelyben elfér a helyi családtörténeti galéria és a helyi termékek piaca is, ahol a településen alkotó kézművesek kiállíthatnak és árusítására is van lehetőség.

MIN DOLGOZIK A KÖVETKEZŐ 3 ÉVBEN?

  • kisléptékű közösségfejlesztő kezdeményezésekkel a közösség megerősítésén és a helyi identitás erősítésén
  • “Mi Mezőcsátunk” című közösségi fotóalbum kiadásán, mely családok történetein keresztül vezet a mai fiatalok képéig
  • többfunkciós közösségi tér fejlesztésén, mely helyet ad helytörténeti galériának és helyi termékek piacának is

A TELEPÜLÉS: MEZŐCSÁT

A 6000 fős, megtépázott történelmű, fogyó népességű, agrár-jellegű település a  Dél-borsodi Mezőség közepén fekszik. Neve is valószínűleg a Chat földbirtokos személy nevéből származik. Az itt élők túlélőképessége és a település természeti adottsága segítettek abban, hogy Csát, majd később a táji adottságokat is magában hordozó Mezőcsát mindig talpra álljon és többször is városi rangot kapjon. Az 1980-as évekig a térség kulturálisan, kereskedelmileg, közigazgatásilag meghatározó mezővárosa volt. Sőt sokáig a közép-tiszai fazekasság központja. A fazekasok négy jellegzetes edényformát gyártottak: miskakancsót, butykost, tálakat és tányérokat. Ma már sajnos a városban senki sem foglalkozik fazekassággal. A település a szocializmusban elveszítette járási székhely rangját. Városias fejlődése azóta se állt meg, csak új és új irányt keres magának.