Budapest közelsége Pomáz elé nem az elvándorlást állítja kihívásként, inkább a betelepülés hirtelen növekedését és az ezzel járó elidegenedést. A faluból lett kisváros hirtelen felduzzadása a korábbi kötelékeket is meglazította. Melinda a pomázi Ökokör lokális ökológiai fókuszú  programjával zöld szemléletű közösséget igyekszik kovácsolni támogatásunkkal.

INTERJÚNK VELE

„Az alvóvárosi lét jelenti a legnagyobb kihívást”

Miként lehet aktivizálni egy Budapest közelében lévő alvóváros közösségét? Mit jelent az egyébként civilek vezette önkormányzattól való függetlenség? Mindezekről a kérdésekről Farkas Melindával, a Pomázi Ökokör vezetőjével, Kisváros-programunk támogatottjával beszélgettünk.

BŐVEBBEN

KISFILMÜNK RÓLA

MIN DOLGOZIK A KÖVETKEZŐ 3 ÉVBEN?

• a megalakult Öko-körrel minél több projekt kezdeményezése egy ökológikus, fenntartható Pomázért
• köz(össégi) térfejlesztés: zöldebb és közösségibb terek kialakítása, amelyen keresztül a cselekvő részvételt szeretnék megragadni, és építeni, fejleszteni a közösséget

A TELEPÜLÉS: POMÁZ

Budapest agglomerációjában található, 20 ezer fős, nagyon vegyes lakosságú város. A Pilis kapujaként emlegetett település táji, természeti környezete egyedi, nagy kiterjedésű erdős hegyoldalak döntő része tájvédelmi körzet. A 19. században a már korábban meginduló kőbányászat, és kőfaragás mellett téglaégetéssel kezdett a lakosság egyre nagyobb számban foglalkozni. Gőzmalmok létesültek, s faipari manufaktúrákat kisebb üzemek váltották fel. A 20. század elejére járási székhely lett. Fejlődését mi sem mutatja jobban, minthogy az akkoriban megalakuló iparos-körnek 120 tagja volt. A szocializmus idején a nagy állami vállalatok kis költségvetésű helyileg irányított rendszerei fenntartották a település gazdaságát meghatározó kereteket, melyre a rendszerváltás után jól lehetett építkezni. Ezzel máig is vonzó környezetet jelent kis-, és középméretű vállalkozásoknak, jó életteret családjaiknak.