Kiss-Bakucz Orsolya
Célja felébreszteni az emberekben az igényt a közösségi életre és a tettvágyat a részvételre. Szeretné, hogy a következő években a közösségépítés a hivatásává váljon. Ebben segítségére lesz a Diósdiak Diósdért aktivista csoport, melynek oszlopos tagja és egy közösségfejlesztő szakember képzés, mely rendszerezi és keretet ad tudásának, tapasztalatainak. Célja, hogy olyan programokban segédkezzen, melyek merítenek a közösség erejéből és elindulásuk után önjáróvá válnak.
ZÁRÓ INTERJÚNK VELE
„Sok olyan ember van Magyarországon, aki tenni szeretne, és azt gondolja, hogy egyedül van. Nincs egyedül.”
Zebraőrök az iskolánál, filmklub elsőfilmes rendezőkkel, közösségi beszélgetések, kiállítások elcsábítása, hídépítés őslakosok és gyüttmentek között – Orsival arról beszélgettünk, miként mozdította meg az alvóvárosnak elkönyvelt Diósdot.
KISFILMÜNK RÓLA
NYITÓ INTERJÚNK VELE
MIN DOLGOZIK A 3 ÉVBEN ÉS UTÁNA?
- a diósdiak felébresztésén: már ismert népszerű akcióikat folytatva, kiterjesztve, valamint mások kezdeményezéseit, ötleteit feltárva
- a Diósdon működő, dolgozó civil szerveződések összekapcsolásán, kiaknázva a közös munkában rejlő energiákat, bebizonyítani minden diósdi polgárnak, hogy jó Diósdon lenni, jó diósdinak lenni. Olyan közösséget teremteni, melyben jó otthon lenni, mely segíti tagjait
- a Diósdiak Diósdért Egyesület létrehozásán és működtetésén
A TELEPÜLÉS: DIÓSD
Pest megye Érdi járásának 10,500 fős, dinamikusan növekvő városa. Háromezer fős községként érkezett meg a 2000-es évekbe. Városi rangját 2013-ban nyerte el megháromszorozódott lakosságszámmal, ami azóta is folyamatosan emelkedik. De Diósd szociális szövetét erősítő infrastruktúrák, intézmények nem fejlődtek együtt a lakosok számával. Mára az emberek szomszédaik mellett ugyan, de egymástól elidegenedve élnek, érdekes kettősség. Lakóhelyük elég közel van a fővárosi munkahelyükhöz, ugyanakkor kulturális-, szórakozási lehetőségektől már messze. A városlakók mára úgymond alvóvárossá változtatták a korábban aktív közösségi életet élő települést. A közösségi élet gyakorlatilag megszűnt, a még működő, hagyományokat megőrző rendezvények, események szinte kizárólag az idősebb generációt vonzzák. Kimondható, hogy a városban élők korábban nem keresték, mára pedig lehetőségeik szűkültek be a közösség létrehozására, vagy abba való beilleszkedésre.