Polgári engedetlenségből országos mozgalom

A Tanítanék Mozgalom 2016-ban indult el a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestülete által publikált, a közoktatás válságáról szóló nyílt levél eredményeként. Azóta már számos tömegrendezvényt szerveztek (ilyen volt például az “esernyős” tüntetésként elhíresült oktatási demonstráció). Az elmúlt egy évben megállíthatatlannak tűnő harcba kezdtek a magyar kormány pedagógus- és oktatásellenes politikájával szemben. Hogy bírják és meddig hajlandók elmenni ebben a küzdelemben? – Törley Katalinnal, a mozgalom egyik vezéralakjával beszélgettünk.

Hogy lett polgári engedetlenségből országos mozgalom?

A kormány a sztrájk kiüresítésével, a pedagógusi sztrájkjog tavalyi korlátozásával egyszerűen nem hagyott más lehetőséget az igazán erős tiltakozásra. Fontos, hogy mi semmi újat nem találtunk fel a polgári engedetlenséggel – valójában sztrájkolunk. A kormány által hozott szabályok változtak úgy, hogy ez most már kívül esik a törvényes kereteken. A valódi sztrájk fontosságát azonban az ország számos pontján sokszáz, majd sokezer pedagógus látta hasonlóan, így indult el az országos polgári engedetlenségi hullámok sorozata. Ez egy morális alapokon nyugvó ellenállás, melynek résztvevői egy szerzett alapjoguk és a szakmailag indokolt elveik, tanítványaik érdekei és a maguk emberi méltósága mellett álltak ki. A Tanítanék létrehozta a mozgalom koordinációjához, illetve a sztrájkalapba történő adománygyűjtéshez szükséges infrastruktúrát, és azóta is kapcsolatban vagyunk a tiltakozó pedagógusokkal. Kifejezett célunk, hogy ez a kapcsolat fennmaradjon és fejlődjön, azaz, hogy a tiltakozások alábbhagyása után is fennmaradjon egy, a pedagógusok összefogásán és kiállásán alapuló erős mozgalom.

A pedagógusok mennyire mernek kiállni a saját érdekeik – azaz mellettetek?

Minden élethelyzet más, és nyilván nem ugyanaz Budapesten tiltakozni, mint falun, ahol az ott dolgozó pedagógusok sokkal kitettebb, fenyegetettebb helyzetben élnek. Ettől függetlenül 2022-ben mi azt láttuk, hogy a maga eszközeivel a pedagógustársadalom jelentős része kivette a részét a tiltakozásokból országszerte. A kormányzati megfélemlítés persze működik, a tanárok büntetéséről szóló törvénymódosítások és a tiltakozók ellen érvénybe léptetett szankciók (elbocsájtások, törvénymódosítások, státusztörvény tervezete) éreztetik a hatásukat. De szerencsére sokakban ennél erősebb az elhivatottság a diákjaik és az ország jövője iránt. Hiszen az oktatás jövője az ország jövője.

Mennyit romlott a magyar oktatás helyzete az elmúlt 12 évben?
Sokan riogatnak a különféle kormányzati intézkedések kapcsán azzal, hogy azoktól majd összeomlik az oktatás. A szakértők arról beszélnek, hogy az oktatás valójában már összeomlott. Több ezer, talán több tízezer tanár hiányzik a rendszerből, fizikailag tűrhetetlen állapotú épületekben tanulnak a túlterhelt diákok, egy túlcentralizált, autokratikus, nem hatékonyan működő oktatási rendszerünk van. Előtte sem volt rózsás a helyzet, most azonban külön káros az a fajta áldozathibáztató, bántalmazó szemlélet, amellyel a döntéshozók viszonyulnak az oktatáshoz és az oktatási dolgozókhoz. Aki felemeli a szavát, azt megbüntetik, aki kritikát fogalmaz meg, elhallgattatják. A felmérések és a mindennapi tapasztalatok is visszaigazolják, hogy mindez mennyire káros az oktatás és az ország jövőjére nézve. Összességében, a helyzet romlott a 12 évvel ezelőttihez képest, a rossz irányba tett lépések következményeként egy elavult, mindenki számára nehezen elviselhető, bántalmazó rendszer épült ki és betonozódott be.

Milyen intézkedéseket láttok szükségesnek, hogy ez a trend megforduljon rövid, közép és hosszútávon?
Rövidtávon elsődleges a pedagógusok sztrájkjogának helyreállítása és a pedagógusbérek rendezése. Ez két olyan feltétel, ami szükséges ahhoz, hogy legalább az iszonyú pedagógushiányt megállíthassuk idővel. Hosszabb távon pedig szemléletváltás szükséges: nem működik a túlcentralizált, autoriter megközelítés, amit a kormányzat (illetve az oktatásért jelenleg felelős rendőrminiszter) alkalmaz. Demokratikus oktatást szeretnénk szabad tankönyvválasztással, a gyerekek és fiatalok igényeinek megfelelő rendszerrel, esélyegyenlőséggel. Illetve azt, hogy biztosítva legyen a pedagógusok szakmai autonómiája. Hiszen tekintélyelvű, büntetésre és áldozathibáztatásra épülő oktatásban hogyan taníthatnánk demokráciára a diákokat? Hogyan teremthetnénk meg mindezek nélkül azt a boldog iskolát, amelynek mindennapjaiban minden résztvevő, pedagógus, gyerek, szülő, örömmel és hatékonyan vesz részt.

Milyen eredményeket könyvelhettek el e pillanatban?

A legfontosabb az, hogy társadalmi szintű összefogás kezdett megformálódni az oktatás ügye kapcsán. Tanárok, diákok, szülők fogtak össze, együtt tüntettek, szolidaritási akciókat szerveztek gyakorlatilag egy teljes éven keresztül. Korántsem vagyunk az út végén, hiszen az alapvetően hibás oktatási rendszerünk még nem javult meg, de jó úton indultunk el. A sztrájkalap egy másik fontos eredmény. Hatalmas bátorítást nyújtott a pedagógusoknak az, hogy polgári engedetlenség vagy sztrájk esetén pótolni tudjuk a hatalom által elvett bérüket. Szerencsére olyan sokan adományoztak, hogy eddig minden pedagógust, aki jelezte igényét, tudtunk kárpótolni. 

Szervezetként működtök vagy önkéntesek közössége végzi a munkát?

Vegyesen, sokan önkéntesen tesznek munkát a szervezet építésébe, de van egy operatív stábunk, akiket megfizetünk azért, hogy maximálisan tudjanak koncentrálni a mozgalom építésére és az oktatás ügyére.

Találtatok, vagy találtak meg benneteket támogatók pl. az üzleti szférából?

Eddig legnagyobb részt egyéni támogatóktól fogadtunk el adományokat, s volt néhány vállalati/vállalkozói támogatónk is, amelyekért ezúton is szeretnénk kifejezni a hálánkat.  Ezen adományok teszik lehetővé azt, hogy több tízezres tüntetéseket vagy épp polgári engedetlenségi mozgalmat szervezzünk, illetve üzemeltessük a sztrájkalapot. Az adományok jellemzően néhány ezer forintos tételek, a támogatóink összetétele pedig vegyes, magánszemélyek az üzleti szférából vélhetően ugyanúgy támogatnak bennünket, mint más területekről. Rendszeres vállalati együttműködéseink nincsenek.

Mik a terveitek? Meddig tudtok kitartani?

Addig kell kitartanunk, amíg a döntéshozók be nem látják, hogy rendszerszintű reformra van szükség az oktatásban. Az oktatás jövője gyermekeink és az ország jövője, az egyik legfontosabb nemzeti ügy. A tervünk éppen ezért az, hogy stabil, fenntartható országos hálózatot alkossunk azokkal a pedagógusokkal és iskolahasználókkal, akik ezt hasonlóan látják és szeretnének a saját környezetükben küzdeni ezért a célért. Emellett rövid távon foglalkoznunk kell azzal is, hogy a kormány egyre bizonytalanabb helyzetbe kényszeríti a pedagógusokat, most például épp egy, az oktatást felforgató, a pedagógusokat és a diákokat is rendkívül hátrányosan érintő, őket megalázó törvénytervezetet készül benyújtani, az úgy nevezett státusztörvényt. Ezt meg kell akadályoznunk, most éppen ezt szervezzük a többi oktatási szervezettel együttműködésben.

Megnézem a Tanítanék honlapját >> Tanítanék Mozgalom – Tanítanék (tanitanek.info)

Bezselics-Békési Ildikó

Fotók: RTL Klub