„Az, hogy külföldön élek még nem azt jelenti, hogy nem érdekel mi történik a hazámban. Hiszem, hogy ha megteszem azt, amire lehetőségem van egy helyzetben, akkor már történt valami a változás érdekében. Ez motivál, hogy segítsem ezeket a sokszorosan hátrányos helyzetben élő fiatalokat.” – Szikora István két éve dolgozik a Bagázs mentoraként.

Legyél te is mentor!

Jelentkezési határidő: szeptember 30.

A Bagázs többszintű közösségi megközelítéssel és összetett programstruktúrával dolgozik két Pest megyei romatelepen, Bagon és Dányban. Mentorprogramjuk célja, hogy segítsék a cigánytelepen élő embereket a tudatosabb életvitel kialakításában.

Jelentkezés: Legyél Te is a BAGázs tagja! – Önkéntes lehetőségek (bagazs.org)

A lehetőségre Szikora István, közösségünk tagja hívta fel a figyelmünket – így ír magáról és Bagázsnál végzett mentori feladatairól:

„Hat éve élek Angliában. Politikai okok miatt költöztem el Magyarországról. Lelkész végzettséggel pártfogó felügyelő és mediátor voltam tizenhárom évig. Úgy gondoltam, hogy ebből az állásból megyek nyugdíjba, de az Élet, leánykori nevén Úristen és a politika máshogyan gondolta. Itt, Angliában egy teljesen új szakmát kezdetem el, amit sosem csináltam Magyarországon. Gondozó lettem. Ötvenhat évesen, két nagykorú lányunk már önállóak Budapesten, igazán sok időt tölthetek magammal. Kreatívkodok, elkezdetem egy zeneszerzői kurzust, aztán egy novella íróit. Szóval nagyon hátradőlős itt az élet. Szerintem, ha nem lépek és maradok az anyaföldön, akkor már alulról szagolnám Ibolyát (idézet EP-től, bár ő nem szokta jelezni). Úgy értem, az ibolyát.

A Bagázs egyesületről egy podcast-ban hallottam. Kadarkai Endre beszélgetett Both Emőkével, aki kollegám volt. Pest megyei párfogó, jogász, aki a börtönben levőkkel vagy az onnan szabadultakkal foglalkozott. Ő alapította meg ezt az egyesületet, mely egy komplex módszerrel dolgozik és nem a segélyezésre teszik a hangsúlyt, hanem az oktatásra. Szociális érzékenységem révén, illetve mivel évtizedeket töltöttem önkéntesként civil szervezetekben, és nem utolsó sorban mindig is vonzott az oktatás, nagyon szívesen csatlakoztam a Bagázs programjába, hogy fiatalokat segítsünk az érettségi megszerzésében.

Az, hogy külföldön élek még nem azt jelenti, hogy nem érdekel mi történik a hazámban. Hiszem, hogy ha megteszem azt, amire lehetőségem van egy helyzetben, akkor már történt valami a változás érdekében. Ez motivál, hogy segítsem ezeket a sokszorosan hátrányos helyzetben élő fiatalokat. Heti egy órát segítettem őket, ez simán vállalható szerintem.

Két év, két fiatal lány. Az első Rami, ő lett az első érettségizett a faluban. Vanda anyukájáról film készült, hogy drogozásával megjárta a poklokat, de újra kezdte. Tavaly kislánya belevágott az érettségi megszerzésébe és rendkívüli kitartással sikerült neki.

Idén szeptembertől húsz fiatal szeretne érettségit Bagon. Egy fiatallal egy nyolc fős csapat dolgozott. Szóval elkél a segítség.”