Kisgyerekkoromat két város, két valóság: Budapest és Kaposvár között töltöttem, a legmélyebb rétegeimbe szívtam, hogy különböző tájakban, nézőpontokban, értékrendekben és életvilágokban élek, és hogy ezek összeegyeztethetőek. A vándorlét is a lételememmé vált: éltem Németországban, Indonéziában, Új-Mexikóban. Fontos számomra, hogy új és a sajátomtól nagyon eltérő világokban tanuljak, és kívülről nézzek haza. Szociológusnak tanultam, majd elvégeztem egy mediátor-képzést és közel tíz évig olyan projektekben dolgoztam a Foresee Kutatócsoportban, amikben sérelmet elkövető és sérelmet elszenvedett emberek próbáltak egymáshoz közeledni a felelősségvállalásra és a sérelmek helyreállítására lehetőséget adó terekben. Majd börtönbüntetésüket töltő, sérülékeny emberek helyzetével foglalkoztam a Magyar Helsinki Bizottságban.
A mai Magyarországon fontos küldetéseknek tartom a GYSZA tevékenységeit, leginkább azt, hogy a forrás mellett lehetőséget ad arra, hogy emberek kapcsolódjanak és megéljék azt, hogy adni tudnak egymásnak.