„Történjen valami itthon, és ne csak Budapesten”

A szűkülő civil világban a cselekvés lehetőségeiről, a helyi kezdeményezések erejéről, a sok kis lépés nagy hatásáról, és a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány erényeiről beszélgettünk Dés Julcsival, aki január közepétől alapítványunk igazgatója.

Mi szólított meg a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány (GYSZA) álláshirdetésében?

2015 óta dolgoztam egy civil szervezetnél, és tavaly úgy éreztem, mindenkinek jót tenne már egy új lendület. Biztos voltam abban, hogy nonprofit vonalon szeretnék továbbmenni, nem tudtam elképzelni, hogy ne társadalmi ügyekért dolgozzak, ne valami olyat csináljak, ami kicsit jobb hellyé teszi ezt az országot.

Az előző munkahelyemen igazgató voltam, és először azt terveztem, hogy egy négyórás projektvezetői meló és nyugalom következik, de azután megláttam az álláshirdetést, és nagyon megfogott az alapítvány munkája. Nagyon tetszett a misszió, a tevékenység, és úgy éreztem, hogy a szűkülő társadalmi cselekvési térben ez olyan munka, amivel tényleg hatást lehet elérni, tényleg lehet tágítani a demokrácia kis köreit, növelni az aktivitást. Kicsit azt éreztem, nem tehetem meg, hogy ide nem jelentkezem, ezt meg sem próbálom.

Milyen hívószavak fogtak meg? Egyáltalán: hallottál már korábban a GYSZA-ról?

Nem. Az álláshirdetést is Gyuri (Hámori György, a KözösALAPON program vezetője) küldte át, akit korábbról ismertem. Ezután beszélgettünk is a szervezetről, és nagyon pozitívan nyilatkozott az alapítványról mint munkahelyről is.

A legfontosabb hívószó, üzenet számomra az volt, hogy történjen már valami itthon, és ne csak Budapesten. Nagyon fontos volt számomra, hogy találkozhatok és együtt dolgozhatok olyan emberekkel, akik szeretnének valamit tenni helyben, ahol élnek, és így én is közelebb kerülhetek kisebb és nagyobb városokhoz, közösségekhez.

Nyilván állandóan és az én családomban is felmerül, hogy menjünk el Magyarországról. Most úgy döntöttünk, nem megyünk, de akkor viszont itthon kell tenni valamit, amitől nap mint nap azt érzem, hogy változtatok valamin kicsiben, függetlenül a nagypolitikától. Ez az üzenet, ez az érzés is abszolút megfogott.

Kiválasztottunk, idejöttél, mit találtál itt?

Mindenkinek azt mesélem, hogy több visszajelzést kaptam az elmúlt három hónapban, mint az utóbbi 10 évben összesen. Számomra iszonyatosan fontos és nagyon tetszik, hogy visszajelzünk egymásnak, kommunikáljuk, ki hogy van, és azt látom, mindenki figyel a másikra emberileg is. Nagyon erős és pozitív a szervezeti kultúra, és az alapítvány biztonságos munkahely abban a mérgező világban, ami körülvesz minket.

Itt azt látom, hogy igazgatóként is rengeteget fogok tanulni: az alapítvány egyes szakterületeihez a kollégáim sokkal jobban értenek, mint én. Nekem igazgatóként az lesz a dolgom, hogy mindezt összefogjam, és jó legyen itt dolgozni.

Ha itt minden ennyire szuper, akkor vezetőként merre látod a perspektívát?

Nagyon fontos feladatom, hogy meglássam, hová lehet innen fejlődni, min lehet még javítani – nyilván két hónap betanulás után erre a kérdésre pontosabban nem tudok válaszolni.

Szerintem Tamás (Scsaurszki Tamás, az alapítvány eddigi vezetője) egyik fő feladatának érezte, hogy az alapítvány biztonságos munkahely legyen, ahol jó dolgozni; ezt nyilván szeretném folytatni, ez az igazgató egyik legfontosabb feladata.

Bővítenéd az alapítvány tevékenységi körét?

Amennyire eddig látom, inkább erősíteni és stabilizálni kell a meglévő programokat – akár nagyobb volumenben, több forrással. Például a KözösALAPON program olyan nagyot ugrott az utóbbi pár évben, hogy azzal kell foglalkozni, miként tudjuk kezelni ezt a nagyságrendet. Ezen túl itt van még „tesztverzióban” a Női program; nagyon jó lenne a többivel egyenrangú programmá tenni, így bővítve az alapítvány tevékenységi körét.

Mi az oka annak, hogy a sok éve szűkülő civil világban a GYSZA ekkorára nőtt?

Egyrészt a munkatársak elkötelezettsége, hozzáértése, összességében a csapat ereje. Másrészt az, hogy külföldi támogatóink látják, mennyire fontos, amit a GYSZA tesz. Pont ezekben a szűkülő terekben igazán fontos, hogy erősödjenek azok a helyi kezdeményezések, amelyeknek nyomán az emberekben nő az összetartás érzése, nő az az érzés, hogy ha aktívak, történhet valami, hogy igenis lehet cselekedni ilyen körülmények között is.

Ha erre a narratívára azt kapod – akár egy hatóságtól, akár egy magánbeszélgetésben – , hogy te zsoldosként azt teszed, amit a külföldi finanszírozóid elvárnak, akkor mi a válasz?

Nagyon károsnak tartom, hogy átvesszük a kormány narratíváját és védekezünk. A GYSZA a küldetésével összhangban cselekszik,és ehhez keres partnereket, támogatókat, akik ezt szintén fontosnak tartják. Éppen ezért ezzel a narratívával nem akarok foglalkozni.

(Bardócz Iván)