„Mindig kiderül, hogy egymásért járnak ide az emberek, igaz, közben jár a kezük és dolgoznak”

Ha szeretet van benned, őszinteség meg egyenesség, és határozottan fellépsz, akkor annak van hatása – mondja Ferencz Klára, KisVÁROS programunk támogatottja, akivel többek között a közös alkotás és a közösség viszonyáról és a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány nem zaklató támogatásáról beszélgettünk. 

Mi történt, mi született Gárdonyban az elmúlt három évben, ami korábban nem volt?

Lett egy saját műhelyem, ami nagy álmom volt, nem gondoltam, hogy valaha megvalósulhat. Minden négyzetcentiméter hely az enyém, ez nagy szabadságérzést ad, meg örömet, hogy megoszthatom másokkal is.

Korábban volt egy közösségi teretek.

Igen, amit az önkormányzat segítségével béreltünk, de azt sajnos ott kellett hagynunk, mert nagyon megnőtt a rezsiköltség. Amikor eljöttem onnan, egy hétig gondolkodtam, mit tegyek. Keressek-e a szakmámnak megfelelő munkát, amire volt is lehetőségem? Azután azt éreztem, nem akarom abbahagyni, amit eddig csináltam, és nem akarom 30 embernek azt mondani, hogy nincs többé olyan hely, ahová hazajárhattok, ahol saját magatokért és a többiekért lehettek. A családom is azt mondta, hogy mindig alkotó ember és tanár maradok, és nem fogom kibírni ezek nélkül. Ezután megbeszéltük, hogy belevágunk, és megépítjük a házunk mögött a műhelyt.

Ideszoktak az emberek?

Sokkal jobban szeretik. Átjött a csapat egy az egyben, sőt, jött egy csomó új ember is. Nagyon fura érzés számomra, korábban elképzelhetetlennek tartottam, hogy a munka és a magánélet így összefolyik. Most két csengő van a kapun, az egyik az otthoni, a másik a műhelyé, és bejönnek az emberek, hozzák a gyerekeiket, átsétálnak az életterünkön, és ez valahogy most teljesen rendben van.

Több embert szólítasz meg most, mint három évvel ezelőtt?

Három éve másként szólítottuk meg az embereket. Akkor még Adrival együtt csináltunk mindent (Pethes Adrienn Klárával együtt volt a program támogatottja, de időközben elköltözött Gárdonyból), ő nagyon jó a tömegek megmozgatásában, ez mindig is érdekelte. Az igazán nagy, akár több száz fős rendezvényeinket korábban négyen csináltuk a Felhő-csoporttal (Hankovszky Dórival és Ferencz Erikával); azokhoz négyünk ereje, dinamikája, összekapcsolódása kellett; még egyszer ilyen csapatunk nem lesz. Igazi különlegesség volt az életünkben.

Miután a program végére egyedül maradtam, onnantól másról szól, amit csinálok. A hét négy napján vannak csoportjaim, akikkel együtt rajzolunk, festünk. Van kiskamasz-köröm, felnőtt szakköröm, és vannak szakköreim egész fiatal gyerekeknek. A legkisebb növendék öt és fél éves, a legidősebb 75 – nyilván tőle inkább mi tanulunk. Vannak közösségi események is, amikhez csatlakozunk, amikben együtt dolgozunk, ha nem is mindenki.

Hány ember jár ide?

A csoportokkal 35-40, és vannak, akik egyéni foglalkozásra jönnek, ők is nyomokat hagynak, ami nagyon jót tesz az alkotótérnek, amibe mások belelépnek.

A közös alkotás közösségképző?

Igen, tisztán látszik, hogy ez semmiképpen nem egy szolgáltatás. Mindig kiderül, hogy egymásért járnak ide az emberek, igaz, közben jár a kezük és dolgoznak. A gyerekeket meg szoktam kérni, hogy őszintén mondják el, pénteken 5 órakor mit keresnek itt, de tényleg? Korábban soha nem raktam péntekre szakkört, mert azt gondoltam, akkor már mindenki otthon akar lenni, ráadásul ezek a gyerekek jó családból, szerető közegből jönnek. Megmondták: egymásért jönnek, mert ebben az alkotó közegben, ebben a közösségi térben tudnak találkozni. Ezen túl a közös alkotás közös nyelvet jelent, a közös munkába rengeteg játékot viszek, ami arra ösztönzi őket, hogy figyeljenek egymásra. Ezt már maguktól is megteszik, nincs veszekedés, bántás. Ugyanez a felnőttekre is igaz.

Három éve azt mondtátok, hogy Gárdonyban nagyon sok társadalmi törésvonal van, például a városrészek között, a frissen érkezettek és az őslakosok között, és a különböző társadalmi rétegek között. Áthidalódnak ezek a törésvonalak a foglalkozásaidon?

Mikroszinten biztosan. Azok, akik ide járnak, itt megerősítik a kapcsolataikat, amelyek azután vendégeskedésben és közös programokban folytatódnak. Tömegekre azonban nem vagyok hatással, és nem is akarok hatással lenni.

Mit jelentett számodra a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány támogatása?

Öt négyzetmétert ebben a műhelyben (nevet). A projekt elején kapott pénzt az előző helység bérleti díjára költöttük, meg visszaforgattam minőségi anyagokba. Nekem nagyon fontos, hogy a legjobb papírra, a legjobb eszközökkel dolgozzunk – másként utálni fogja mindenki ezt az egészet.

Az alapítvány szakmai támogatása mit jelentett?

Volt, ha kellett. Mindemellett, nem most jöttek le a falvédőről és izgalmas úgy dolgozni, hogy ők még tisztábban látják kívülről, mit csinálok, és végig tudtam, hogy lépnek felém, ha szükség van rá. Ez így nagyon igazi volt.

Tehát nem zaklattunk. Ez pozitívum?

Teljesen. Azt azért javasolnám a következő epizódra, hogy a támogatottaknak a pénz egy bizonyos részét igazoltan saját fejlődésükre, töltődésükre kelljen költeniük.

Ez eddig sem volt tilos.

Valóban, de amikor a bérleti díj, vagyis a műhely megmaradása és az önfejlesztés között kellett választanom, akkor nem az önfejlesztést választottam. Aki közösségi munkát végez, valószínűleg olyan ember, aki a munkájában előtérbe helyezi a hozzá kapcsolódó emberek boldogulását, és a támogatást nem magára fordítja. Pedig egy részét magára is kellene: töltekezni kell, nem lehet mindig csak adni, mert elfogysz.

A KisVÁROS-támogatottak közös lovas tréningje is nagyon jó volt, kívülről megnézhettük magunkat, hogyan viselkedünk, hogyan bénázunk, milyen vezetői képességekkel rendelkezünk – ez hatással is volt mindenkire. Egy ló szeme láttára is megerősítést nyert az a tény, hogy ha szeretet van benned, őszinteség meg egyenesség, és határozottan fellépsz, akkor annak van hatása.

Ha kifut az alapítvány anyagi támogatása, lesz, ami pótolja ezt a pénzt?

Nem. Mindenesetre ha szembejön olyan pályázati lehetőség, amihez tudok kapcsolódni, akkor azt szívesen megteszem. A tevékenységem egyébként önfenntartóként működhet tovább, korábban is így csináltam.

Kinek ajánlod a KisVÁROS program támogatását?

Mindenkinek jó lehet: annak is, aki most kezd közösségekkel foglalkozni, annak is, aki már benne van, régóta csinálja és most kaphat egy kis lökést, megerősítést. A legszerencsésebb talán ez utóbbi eset.

Május 19-ig lehet jelentkezni a KisVÁROS-program új, 3 éves támogatási időszakára. Részleteket itt találsz.

(Bardócz Iván)