Ott változtatnak, ahonnan mindenki elmenekült – gyerekszegénység-ellenes program Fügödön

Kifejezetten vonzó számára, hogy reménytelennek minősített településen végezzen hatékony és hosszú távú munkát. Cigánytelepről, bizalomról, a változtatás lehetőségéről, a kockázatos munkát végző civil szervezet fenntarthatóságáról beszélgettünk Benkő Fruzsinával, az InDaHouse Hungary Egyesület vezetőjével. A szervezet fügödi, gyerekszegénység-ellenes programját a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány Előre a Jövőbe! Alapja is támogatta.

Miért pont Fügöd?

Szociális munkásként nagyon vonz, hogy olyan területen végezzek hatékony munkát, ami reménytelennek tűnik, és amiről a többség már lemondott. Régóta szerettem volna Fügödön dolgozni, mert ott van egy elhíresült cigánytelep, ahol kudarcos, félbehagyott projektek futottak csak. Egy gyerekszegénység-ellenes program akkor tud bármit is elérni, ha hosszú távon működik, a félbehagyott projektek pedig a közösség szempontjából cserbenhagyást jelentenek, amivel a következő próbálkozónak szembe kell néznie.

Korábban hallgattam a nálam bölcsebbekre, akik azt tanácsolták, hogy csapat és pénz nélkül ne rögtön egy Budapesttől 210 kilométerre lévő cigánytelepen kezdjek, hanem nyugodtabb, kis falvakban szerezzek tapasztalatot. Először Perén indultunk el, aztán, amikor végleges helyet kerestünk a programnak, Hernádszentandrás mellett döntöttünk, többek között azért, mert Pere és Fügöd között helyezkedik el. Ez 3 évvel ezelőtt volt, már akkor tudtuk, hogy egy napon Fügödön is szeretnénk dolgozni.

Mit hoztatok létre Fügödön, részben a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány támogatásából?

Balra Benkő Fruzsina

Vettünk egy házat a faluban, egy kilométerre a teleptől. Olyan ingatlant kerestünk, amely viszonylag jó állapotban van, gyorsan használatba vehető, és egyetlen ilyen ház volt eladó. A vizet azért ide is be kellett vezetni. Az épület korszerűsítésére fordítottuk az alapítvány támogatását. A házban öt, gyerekekkel való foglalkozásra alkalmas helyiség van. Ez azért fontos, mert Fügödön 200 gyerek lakik, akik a következő néhány évben felmenő rendszerben kerülnek be a programba. A foglalkozásaink elég helyigényesek, mert egy gyerekkel egy önkéntes foglalkozik. A cél az, hogy minél több önkéntes-gyerek páros le tudjon ülni, egymás munkáját nem zavarva.

A rettegett Fügödön milyen volt a fogadtatás?

Nagyon jó. Körbejártuk a telepet, házról házra, mindenkinek személyesen bemutatkoztunk, és elmondtuk, mit szeretnénk. Nagy segítséget jelentett, hogy az egyik család ismeri a programunkat, és rájuk hivatkozhattunk.

Nem hallottam még olyat, hogy hasonló lehetőségnek a szülők ne örülnének – itt is nyitottan fogadtak minket, és örültek, hogy teszünk azért, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Nyári iskolaelőkészítő táborral indítottunk, ami jó eszköz arra, hogy megismerjük a gyerekeket, és a tábornak mindenki örül egy olyan helyen, ahol játszótér sincs, és a gyerekek nihilben élnek egész nyáron. A gyerekek a mai napig tábornak hívják a foglalkozásainkat, pedig szeptember óta tanulni járnak hozzánk.

Az InDaHouse Hungary Egyesület önkéntesei borsodi falvakban élő, hátrányos helyzetű gyerekeknek tartanak egyéni és csoportos fejlesztő foglalkozásokat heti rendszerességgel. Céljuk, hogy a hozzájuk járó gyerekek önmegvalósító, felelős, a saját sorsukat irányító felnőttekké váljanak, akik a tőlük kapott támogatást be tudják építeni a gyermekeik nevelésébe. Tevékenységükről többet megtudhat innen és innen.

Bizalmi viszony kell ahhoz, hogy a szülő elengedje a nagycsoportos gyerekét bárhova is.

Igen. Minket is nagyon megdöbbentett, hogy talán mindössze 2-3 olyan család volt, ahol a nagyobb gyerek elkísérte első nap a kistestvérét, de 28 gyereket csont nélkül elengedtek az önkénteseinkkel.

Egészen különleges ez a nyitottság, ami fogadott minket; városi közegben ez teljesen elképzelhetetlen. Nálunk a bejáratott módszertan szerint órarend van, önkéntesek vannak, hiányzási maximum van, meg még számos szabály – a nagy kihívás az volt, hogy ebbe a kész struktúrába a 28 gyerekből hány tud beilleszkedni, helytállni. Eddig ketten maradtak ki, de a helyeket feltöltöttük.

Szeptember óta ebben a házban tartjuk az iskola-előkészítő foglalkozásainkat, nemcsak a fügödi, de a környező falvakban élő gyerekeknek is, így a ház lassanként egy speciális eszközökkel felszerelt fejlesztőházra kezd hasonlítani.

Mivel kezdtétek a gyerekek fejlesztését?

Nagy kérdés, hogy miként lehet 200 gyerekkel dolgozni úgy, hogy mi az egyéni fejlesztésben, a hosszú távú munkában hiszünk, és az elmúlt 6 évben 100 gyereket tudtunk bevonni a programunkba fenntartható módon. Nagyon oda kell figyelnünk arra is, hogy a fügödi munka ne veszélyeztesse az egyesület likviditását. Mindezekért úgy döntöttünk, hogy a nagycsoportosokkal kezdünk el dolgozni, mert ez jól körülhatárolható csoport, 28-an vannak, és nincs szükség személyre szabott feladatlapokra.

Miért pont ezt a csoportot választottátok?

Ahhoz, hogy iskolásokkal dolgozzunk, nagyon sok önkéntes kell – minden egyes gyereknek személyre szabott feladatlapokat szoktunk készíteni hétről hétre, plusz mentor önkéntesek is foglalkoznak velük, egy gyerekhez tehát kell két állandó önkéntes, aki heti szinten elköteleződik a háttérben, és kell egy csapat, amelynek a tagjai hétvégenként ide jönnek. Lehetetlen volt ennyi önkéntest egyik napról a másikra előteremteni, ezért az iskolásokat nem tudtuk bevenni a programba.

Az eredeti településeinken foglalkozunk még koragyerekkori fejlesztéssel, ahol az önkéntesek házról-házra járnak és foglalkozásokat tartanak a 0-5 éveseknek. Fügödön 80 ilyen korú gyerek van, amihez 70 utazó önkéntesre lenne szükség – ezt is el kellett vetnünk. Így az elsősök és a nagycsoportosok volt az a két korcsoport, amelyekről azt gondoltuk, hogy képesek vagyunk elegendő erőforrást megmozdítani, és ha itt még belenyúlunk a rendszerbe, akkor valódi esélyhez juttathatjuk a gyerekeket. Végül a nagycsoportosok mellett döntöttünk, mert azt gondoljuk, hogy ha az iskolába lépést intenzív felkészítő program előzi meg, akkor látványos eredményeket érhetünk el. Ezek a gyerekek nagyon rossz állapotban vannak: nem tudják a színeket, nem tudnak térben, időben tájékozódni, nincs számfogalmuk. Ezt egy év alatt igyekszünk pótolni a legtöbbjükkel, így sokkal jobb állapotban kerülhetnek iskolába, mint az előző évfolyamok.

Hányszor és hogyan foglalkoztok a gyerekekkel?

Hétvégén tartjuk a foglalkozásokat. Minden gyerek tudja, hányra kell jönnie, és valamennyien 80 perces foglalkozáson vesznek részt, ahol a négy részterület – a grafomotoros, a mozgásos, a matematikai és az anyanyelvi – készségeiket fejlesztjük 20-20 percben. Most a fügödi házba 36 gyerek jár.

Láttok már eredményeket?

Persze. Hétről hétre ügyesebbek a gyerekek.

Továbbra is bizalommal fordulnak hozzátok Fügödön?

Alapvetően igen. Folyamatos tanulásról van szó, meg kell érteniük, hogy mit várhatnak tőlünk és mit nem. Számos igénnyel jelentkeznek a helyiek – vigyük a fogyatékkal élő gyereket minden nap az iskolába, szerezzünk babakocsit, szerezzünk építőanyagot – amelyekre nemet mondunk. Időnként nehéz megértetni, hogy mi „csak” a gyerekek fejlesztésével foglalkozunk.

Most egy korcsoport kezét megfogtátok. Lesz kapacitás arra, hogy a következőét is megfogjátok?

Bízunk benne (nevet). Igazából hatalmas kihívást jelent a dolog. Készítettünk számításokat, és azt kaptuk eredményként, hogy duplájára kellene növesztenünk a szervezetet ahhoz, hogy mind a 120 fügödi gyereket bevegyük a programba, akik szeretnének a részesei lenni. Hosszú, alapos tervezés és bátor döntések kellenek ahhoz, hogy belefogjunk a további életkori csoportok felvételébe is. Kihívást fog jelenteni a megfelelő mennyiségű önkéntes toborzása, de a dupla akkora stábhoz szükséges pénzmennyiség összegyűjtése is.

Az iskolásokkal már elkezdtünk dolgozgatni, nyáron és az őszi szünetben is tartottunk nekik foglalkozásokat, és már van tervünk arra, hogyan tudnánk rendszeres foglalkozásokat tartani annak a 44 iskolásnak, akik várják a folytatást. Sokan közülük nem tudnak írni, olvasni – őket megtanítanánk erre. De most a covid keresztülhúzhatja minden számításunkat. Eredetileg úgy terveztük, hogy a fügödi 5 évesekhez 30 új önkéntes kell. Toboroztunk, fantasztikus önkénteseket találtunk, akiknek a tizede tudott eljönni a járvány miatt. Így nagyon nehéz tervezni.

Kik az önkénteseitek? Mi a foglalkozásuk, miért vállalják ezt a feladatot?

Sokféle önkéntessel dolgozunk, az utazó önkénteseink feladata a legjobban körülírható. Ők szingli vagy gyermektelen, vagy felnőtt gyermekkel rendelkező emberek, akik jellemzően városban élnek és irodában dolgoznak. Nekik van lehetőségük a hétvégéket vidéken tölteni, mert azt kérjük az önkénteseinktől, hogy kéthavonta egy hétvégét legyenek ott, és tanítsák a gyerekeket. Ezen túl vannak mentorálással, online tanulással, feladatlapok készítésével foglalkozó önkénteseink is. Fügödön most az a legfontosabb, hogy legyenek utazó önkéntesek.

A fügödi program, és általában a tevékenységetek mennyire fenntartható anyagilag?

Alapvetően adományokból tartjuk fent a szervezetet, és nagyon kevés helyre pályázunk pénzért. Általában 3-6 hónapot látunk előre. Felszálló ágban lévő szervezet vagyunk minden szempontból, látom a perspektívát, bőven van hova fejlődnünk. Van éves adománygyűjtő tervünk, sokat teszünk azért, hogy látható szervezet legyünk, és bízunk abban, hogy így a vállalatok is egyre jobban megbíznak bennünk és ránk találnak. Egyelőre azt látjuk, hogy cégeket nagyon nehéz megszólítani, inkább ők szólítanak meg civileket – ha látják őket. Vannak olyan vállalatok, amelyekkel nagyon jó a kapcsolatunk, és ezeket folyamatosan ápoljuk – például két cég fizette ki a kisbuszunkat, most megkeresett egy harmadik, hogy karácsonyra adnának egy komolyabb összeget. Nem panaszkodom, egyszerűen most itt tartunk.

A helyi önkormányzattal van bármiféle kapcsolatotok?

Nem vagyok diplomatikus alkat. Teszem a dolgom, az önkormányzattól nem várok anyagi segítséget.

Egyébként az encsi polgármester, egy fiatalember megjelent a nyári táborunkban egyik reggel, és azt mondta, jött segíteni, van másfél órája. Mondtam, hogy játszhat a gyerekekkel, mert ennyi időre más feladatot nem tudunk adni. Akkor bemutatkozott, mondta, hogy Encs polgármestere (Fügöd Encs része – a szerk.) – így ismerkedtünk meg. Számomra nagyon szimpatikus, nagyon jó dolgokat próbál csinálni Encsen. Segített is nekünk az önkormányzat, hogy a házunkba be lehessen vezetni a vizet.

A tankerülettel milyen a viszonyotok?

Nem látom a tankerület szerepét a munkánkban.

Amit csináltok, az mégiscsak állami feladat.

Sok minden állami feladat kéne, hogy legyen, de az encsi polgármester, vagy a tankerület nem tud változtatni a viszonyokon. Vettünk egy saját ingatlant – ha valaki 20-30 évre tervez, akkor vegyen egy házat, az a legbiztosabb. A mi felhatalmazásunk a szülőktől jön.

3,5 millió forintot osztott szét az Előre a Jövőbe! Alap
Támogatószervezetként a Gyökerek és Szárnyak Alapítvány kötelességének érezte, hogy gyorsan reagáljon a koronavírus okozta gazdasági és társadalmi válsághelyzetre. Támogatóink nagyvonalúságának köszönhetően létrehoztuk az Előre a Jövőbe! Alapot, amelyből olyan civil szervezeteket támogattunk tavasszal, amelyek a járvány okozta emberi szenvedések és társadalmi-gazdasági veszteségek enyhítésén dolgoztak helyi szinten. Az alap egyik támogatottja volt az InDaHouse Hungary Egyesület.

(Bardócz Iván)

Hasonló bejegyzések